Az áldozatszerep gyakran kerül elő red flagként a párkapcsolatokban, főként akkor, amikor valaki rendszerint úgy meséli a saját történeteit, hogy szinte minden helyzetben mások a felelősek azért, ami vele történt, miközben a saját döntéseiért, reakcióiért és választásaiért alig vagy egyáltalán nem vállal felelősséget.
Kategória: Figyelmeztető jel
Bárkit érhet igazságtalanság, veszteség, csalódás, és kerülhetünk olyan élethelyzetbe is, amelyben valóban kevés ráhatásunk van arra, ami velünk történik. Az áldozatszerep akkor válik a mi szempontunkból érdekessé, amikor ez visszatérő mintává válik: az ex volt a hibás, a főnök igazságtalan, a család értetlen, a barátok megbízhatatlanok, miközben arról alig esik szó, hogy ő maga hogyan döntött az adott helyzetekben, mit látott előre, mit hagyott figyelmen kívül, és mit csinálna ma már másképp.
Vagyis nemcsak az érdekes, mi történt vele, hanem az is, hogyan gondolkodik arról, ami vele történik, és vállalja-e azért a felelősséget, ami hozzá tartozik.
Amikor minden történetnek ugyanaz a vége
Eleinte könnyű együtt érezni vele, mert valóban nehéz dolgokat mesél, és lehet, hogy sokszor tényleg igazságtalanul bántak vele. Az exe megcsalta, a következő párja kihasználta, a főnöke kiszúrt vele, a családja soha nem támogatta, a barátai pedig sorra cserbenhagyták.
A probléma ott kezd láthatóvá válni, amikor ezekben a történetekben mindig ugyanaz a szereposztás: vele történnek a dolgok, mások pedig okozzák őket, miközben a saját döntései szinte teljesen eltűnnek a történetből. Miért maradt? Látott-e valamit előre? Mit magyarázott meg magának? Mire mondott igent annak ellenére, hogy közben valami már zavarta? Mikor lett volna lehetősége határt húzni?
Ha ezek a kérdések soha nem jelennek meg, akkor a változás lehetősége is egyre messzebb kerül, hiszen amíg minden probléma oka kívül van, addig a megoldás is mindig kívül marad.
Amikor a felelősség mindig kifelé kerül
Egy párkapcsolatban időnként mindannyian hibázunk, rosszul reagálunk valamire, mondunk olyat, amit később megbánunk, vagy csak utólag látjuk meg, hogy valamiben nekünk is változtatnunk kellene. Egy működő kapcsolatban ezekről lehet beszélni, és időnként ki lehet mondani azt is, hogy „ebben igazad van”, „ezt tényleg rosszul csináltam”, vagy „értem, hogy ezzel megbántottalak”.
Áldozatszerepnél ez sokkal nehezebbé válhat, mert a saját felelősség újra és újra kikerül a képből. Ha szóvá teszed, hogy valami fájt, hamar előkerülhet, hogy te mit tettél előtte, mennyi mindenen ment már keresztül, vagy miért volt teljesen érthető, hogy ő úgy reagált, ahogy. Mire a beszélgetés végére értek, könnyen ott találod magad, hogy már te magyarázkodsz, te próbálod megnyugtatni, vagy te érzed magad rosszul azért, mert egyáltalán szóba hoztad a problémát.
Ez egy idő után elképesztően fárasztó, mert bármit hozol be a kapcsolatba, a felelősség valahogy mindig lepattan a másikról, és visszakerül rád, a körülményekre, az exre, a családra vagy bárki másra. Eleinte próbálsz megértő lenni, később azonban már egyre kevésbé tudsz mit kezdeni ugyanazzal a körrel, főleg akkor, ha közben semmilyen valódi változás nem történik.
A háttérben lehet korábbi sérülés, kiszolgáltatottság vagy tanult tehetetlenség is, a kapcsolat szempontjából azonban az számít, hogyan működik mindez a jelenben. Ha valaki újra és újra áthárítja a saját részét, annak a terhét előbb-utóbb valaki más fogja vinni.
Amikor az áldozatszerep manipulatívvá válik
Az áldozatszerepnek lehet manipulatív hatása is, főként akkor, amikor a sértettség, az önsajnálat vagy a bűntudatkeltés rendszeresen eltereli a figyelmet arról, amit a másik szóvá tett.
Ha minden kritika után összeomlás vagy sértődés következik, egy idő után megtanulod, hogy bizonyos dolgokat jobb nem felhozni. Ha minden határhúzásra az érkezik, hogy „te sem szeretsz”, „te is elhagysz”, vagy „mindenki mindig ezt csinálja velem”, könnyen kialakulhat az a helyzet, hogy már csak azért engedsz, mert nincs energiád újra végigmenni ugyanazon az érzelmi körön.
Közben mintha egyre kevésbé számítana az, amit te érzel, mert minden konfliktus végül visszafordul a másik fájdalmához. Végül már nem az a kérdés, hogyan látja ő saját magát, hanem az, mennyi lehetőséged van arra, hogy a saját érzéseid és szempontjaid is számítsanak.
Amikor te leszel a megmentő
Az áldozatszerep mellett könnyen kialakul a megmentő szerepe is, mert ha valaki folyamatosan azt éli meg, hogy mindenki igazságtalan vele, nagyon csábító lehet mellé állni, tanácsot adni, megoldásokat keresni, segíteni neki határt húzni, munkahelyet váltani, lezárni egy helyzetet vagy végre lépni valamiben.
Egy idő után azonban azt veheted észre, hogy sokkal többet foglalkozol az ő problémáival, mint ő maga, és lassan te lettél az, aki megoldásokat keres egy olyan élethelyzetre, amelyen valójában neki kellene változtatnia.
Minél többet oldasz meg helyette, annál kevésbé kényszerül arra, hogy saját maga lépjen, te pedig annál frusztráltabb leszel, amikor ismét ugyanazzal a problémával talál meg. Végül könnyen eljutsz oda, hogy te akarod jobban megváltoztatni az életét, mint ő maga.
Ilyenkor sokszor éppen azzal segítesz többet, ha hátrébb lépsz, mert a folyamatos megmentéssel akaratlanul is fenntarthatod azt a működést, amelyből szeretnéd kihúzni.
„Engem mindig ilyen emberek találnak meg”
Ezt a mondatot szerintem érdemes komolyan venni, főként akkor, ha már nem egyetlen rosszul sikerült kapcsolatról beszélünk, hanem ugyanannak a történetnek a sokadik változatáról.
Ha rendszerint hasonló emberhez vonzódsz, ugyanazokat a korai jeleket magyarázod meg, hasonló helyzetekben maradsz benne túl sokáig, majd a kapcsolat végén ismét ugyanott találod magad, akkor érdemes ránézni arra is, hogyan választasz.
Mi volt ismerős ezekben az emberekben? Mi vonzott hozzájuk? Milyen jeleket láttál már az elején? Mit magyaráztál meg magadnak? Hol remélted azt, hogy majd megváltozik, idővel jobb lesz, vagy veled másként fog működni?
Ha folyamatosan ugyanúgy választunk, annak egy ponton már van saját felelőssége. A másik ember felel azért, amit ő tesz, te pedig azért, hogy mit kezdesz azzal, amit látsz, milyen döntést hozol, és tanulsz-e abból, amikor ugyanaz a történet újra megismétlődik.
Talán éppen itt történik az egyik legfontosabb önismereti fordulat, amikor a „miért csinálják ezt velem?” kérdés mellé odakerül az is, hogy „én hogyan kerülök újra ugyanebbe a történetbe?”
Mi történik veled közben?
Ha hosszabb ideje olyan ember mellett vagy, aki minden nehéz helyzetben elsősorban azt látja, mit tettek vele mások, egy idő után egyre óvatosabban kezdhetsz beszélni a saját sérelmeidről, mert már előre tudod, hogyan fog végződni a beszélgetés.
Ugyanazokat a történeteket hallgatod, ugyanazokat a tanácsokat adod, újra ugyanazokat a megoldásokat keresitek, miközben a másik valójában alig változtat valamin. Egy idő után elfogy az együttérzésed egy része, és egyszerűen tele lesz vele a hócipőd, mert azt éled meg, hogy nincs olyan mondat, amellyel el lehetne jutni a saját felelősségéig.
Ez hosszú távon nagyon magányos helyzet tud lenni egy kapcsolatban, mert miközben ketten vagytok benne, a változásért lassan csak az egyikőtök próbál tenni.
Mikor válik súlyosabbá?
Az áldozatszerep ebben a sorozatban Figyelmeztető jel, mert tartós jelenléte megnehezítheti a felelősségvállalást, a konfliktusok rendezését és az egyenrangú kapcsolódást.
Sokat elmond az, hogyan reagál valaki akkor, amikor szóba kerül a saját része. Képes meghallani, el tud rajta gondolkodni, vállal belőle valamit, és később valóban tesz is másként? Vagy minden ilyen beszélgetés újabb bizonyítékká válik arra, hogy őt megint bántják és félreértik?
Ha ehhez rendszeres bűntudatkeltés, érzelmi manipuláció, kontroll, fenyegetés vagy más súlyosabb működés is társul, akkor már egy komolyabb kapcsolati problémáról beszélünk.
Ha a párodban ismered fel
Ha azt veszed észre, hogy a párod történeteiben mindig valaki más a felelős, figyeld inkább azt, hogyan működik veled a jelenben. Képes észrevenni, ha valamivel megbántott? Tud bocsánatot kérni? Vállalja a saját döntéseinek következményeit? Ha ugyanaz a probléma újra visszatér, változtat rajta valamit, vagy csak újabb ember kerül a hibásak listájára?
Közben arra is érdemes figyelned, mennyi mindent veszel át tőle, mert attól, hogy te pontosan látod a megoldást, még nem tudod helyette megélni azt a részt, amit neki kellene.
Ha közben saját magadra ismertél
Lehet, hogy vannak olyan történeteid, amelyekről évek óta ugyanazt gondolod: „én mindent megtettem, ő pedig tönkretette”.
Érdemes mellétenni néhány másik kérdést is: mit láttál már korábban, mit magyaráztál meg magadnak, mikor érezted először, hogy valami nincs rendben, miért maradtál, mit reméltél, és ha ma találkoznál valakivel, aki ugyanazokat a korai jeleket mutatná, felismernéd-e azokat hamarabb?
A saját felelősség felvállalása valami nagyon fontosat ad vissza: annak az érzését, hogy nemcsak elszenvedője vagy a saját történetednek, hanem alakítója is.
Tükör, és te?
Ha olyan ember mellett vagy, aki nehezen vállalja a saját felelősségét, érdemes egy pillanatra nem őt figyelni, hanem azt, mi történik közben veled.
Egyre többször te kérsz bocsánatot akkor is, amikor eredetileg neked fájt valami? Már előre végiggondolod, hogyan mondj el egy problémát, hogy biztosan ne sértődjön meg? Inkább hallgatsz, mert nincs kedved újra ugyanazt a kört végigjárni? Átvállalsz feladatokat, megoldásokat vagy felelősséget azért, hogy végre haladjatok?
És talán a legfontosabb: Mi történik veled egy olyan kapcsolatban, ahol a másik másokra helyezi a felelősséget azért, ami vele vagy köztetek történik?
Mennyi mindent kezdtél már el te vinni, megoldani helyette?
Ha szeretnél tovább jönni velem
Ez a Red Flag sorozat ötödik részletes témája. A teljes, húsz témából álló áttekintést itt találod:
Red flag a párkapcsolatban: 20 jel, amire érdemes figyelni
A Tükörkódban éppen ezekkel az ismétlődő kapcsolati történetekkel dolgozunk: hogyan kerülsz újra bizonyos helyzetekbe, milyen jeleket hagysz figyelmen kívül, és hol jelenik meg az a pont, ahol már másképp is választhatsz.
A nyitott Tükörkód Facebook-csoporthoz itt tudsz csatlakozni:
https://www.facebook.com/groups/967075781219276
A Facebook-oldalamon az új cikkeket és a kapcsolódó tartalmakat is megtalálod:
https://www.facebook.com/kineziologus.koczananita
Az egyéni munkáról és a további lehetőségekről itt olvashatsz:
https://www.kiegyensulyozva.hu/szolgaltatasok/
Szeretettel:
Anita
Mit jelent a kategória?
Kapcsolati nehézség: olyan működés vagy különbség, amely feszültséget okozhat két ember között, és hosszabb távon hatással lehet a kapcsolat minőségére.
Figyelmeztető jel: olyan visszatérő működés, amely komolyabban terhelheti a bizalmat, az egyenrangúságot vagy a kapcsolat biztonságát.
Red flag: olyan viselkedés vagy mintázat, amelyet érdemes komolyan venni, mert érintheti a másik ember szabadságát, határait, önbecsülését vagy döntési lehetőségeit.
STOP / biztonsági jelzés: olyan helyzet, ahol fenyegetés, kényszerítés, súlyos megfélemlítés, fizikai vagy szexuális erőszak, illetve más közvetlen biztonsági kockázat jelenik meg.
Szakmai háttér és fontos megjegyzés
Az áldozatszerep témájának szakmai hátterében a felelősségtulajdonítással, hibáztatással, kapcsolati attribúciókkal, tanult tehetetlenséggel, maladaptív megküzdési módokkal és ismétlődő kapcsolati mintákkal foglalkozó szakirodalom áll.
Korábbi tapasztalataink befolyásolhatják azt, hogyan értelmezzük a jelenlegi helyzeteket, milyen partnereket találunk ismerősnek vagy vonzónak, és hogyan reagálunk a kapcsolatban megjelenő jelekre. Bizonyos megküzdési módok hosszabb távon maguk is fenntarthatják azt a problémát, amely ellen eredetileg kialakultak.
Az Áldozatszerep ebben a sorozatban Figyelmeztető jel kategóriába került. A megnevezés a Tükörkód saját ismeretterjesztő rendszerének része, nem diagnózis. Fenyegetés, kényszerítés, kontroll, fizikai vagy szexuális erőszak esetén az elkövetett cselekedetért annak elkövetője felel.