Az éretlen függés és a leválási nehézség gyakran kerül elő red flagként a párkapcsolatokban, pedig attól még senki nem működik éretlenül, hogy szüksége van a másikra, kikéri a véleményét, számít neki a családja álláspontja, vagy egy nehezebb időszakban jobban támaszkodik arra, aki közel áll hozzá.
Kategória: Kapcsolati nehézség
Egy felnőtt kapcsolatban teljesen természetes, hogy nem mindig ugyanannyit viszünk. Van, amikor te vagy erősebb, gyorsabb, határozottabb, máskor ő, és az is rendben van, ha bizonyos dolgokban egyikőtök ügyesebb, míg más területeken inkább a másikra lehet számítani. A kérdés inkább az, hogy közben megmaradtok-e két önálló felnőttnek, vagy lassan kialakul egy olyan szereposztás, amelyben az egyik egyre többet szervez, dönt, intéz és tart kézben, a másik pedig egyre kevesebbet.
Amikor lassan minden rád kerül
Eleinte ez szinte fel sem tűnik, mert egy-egy helyzet önmagában teljesen hétköznapi. Segítesz megírni neki valamit, utánanézel helyette egy ügynek, emlékezteted egy időpontra, elmondod, te melyik állást választanád, esetleg felhívsz valakit, mert ő halogatja, és közben az egész még inkább gondoskodásnak vagy együttműködésnek tűnik, mint problémának.
Aztán egy idő után észreveheted, hogy szinte minden fontosabb helyzetben te gondolkodsz előre, te tartod észben, minek kellene megtörténnie, te szervezel, te szólsz, te hozod meg azt a döntést, amit ő nem mer vagy nem akar, és ha te nem lépsz, gyakran nem történik semmi.
Ilyenkor könnyű azt mondani, hogy „ő egyszerűen ilyen”, vagy hogy „nekem ez gyorsabban megy”, és lehet, hogy ebben van is igazság. A nehézség ott kezdődik, amikor már nem egyszerű munkamegosztásról van szó, hanem arról, hogy észrevétlenül te lettél felelős kettőtök helyett is azért, hogy az életetek jól működjön.
Segítséget kérni és átadni a döntést nem ugyanaz
Szerintem itt van az egyik legfontosabb különbség. Teljesen rendben van megkérdezni a másikat arról, ő mit gondol, hogyan lát egy helyzetet, vagy mit tenne a helyedben, mert egy közeli kapcsolatban természetes, hogy hatunk egymásra, tanácsot kérünk és adunk, valamint kapaszkodót jelentünk egymás számára.
Egészen más viszont, amikor a kérdés valójában már nem az, hogy „te mit gondolsz erről?”, hanem az, hogy „mondd meg, mit csináljak”.
Van, amikor mindannyian vágyunk erre, főleg akkor, amikor fáradtak vagyunk, félünk egy rossz döntéstől, vagy egyszerűen elegünk van abból, hogy megint nekünk kellene választani, és milyen jó lenne, ha valaki biztosan megmondaná, merre van a jó irány. A nehézség akkor kezdődik, amikor ez rendszeressé válik, és valaki szinte minden fontosabb lépés előtt külső megerősítést keres, mert már nehezen bízik abban, hogy önállóan is képes dönteni.
Ilyenkor lassan háttérbe szorul valami nagyon fontos: annak az élménye, hogy képes vagyok a saját életemben dönteni, és azt is elbírom, ha nem mindig döntök tökéletesen.
Amikor a család véleménye is ott van minden döntésben
A leválási nehézség egészen más formában jelenik meg, és nem feltétlenül úgy, hogy valaki ne lenne egyébként önálló. Lehet, hogy dolgozik, pénzt keres, intézi a dolgait, döntéseket hoz, közben azonban vannak olyan kérdések, amelyekben a származási család véleménye újra és újra erősebb lesz annál, amit a párjával együtt kialakított.
„Anyu szerint ez nem jó ötlet.” „Apáék ezt biztosan nem fogják elfogadni.” „Nálunk ezt mindig így csináltuk.” „Ezt még megbeszélem otthon.”
Önmagában egyik mondattal sincs semmi baj, hiszen mindannyiunknak vannak fontos emberei, akiknek számít a véleménye, és teljesen természetes, ha egy nagyobb döntés előtt kikérjük annak a tanácsát, akiben bízunk. A kérdés inkább az, hogy mi történik akkor, amikor az ő véleményük és a közös döntésetek nem ugyanabba az irányba mutat.
Ki dönt végül arról, hol éltek, hogyan töltitek az ünnepeket, mire költötök, hogyan nevelitek a gyereket, mennyi mindent osztotok meg a kapcsolatotokról a családdal, vagy egyáltalán hogyan szeretnétek élni a saját közös életeteket?
Ha ilyenkor rendszeresen az történik, hogy a származási család álláspontja felülírja azt, amit ti ketten megbeszéltetek, az hosszú távon nagyon megterhelő lehet, mert egy idő után a másik fél azt élheti meg, hogy bár ketten vannak a kapcsolatban, a fontos döntéseknél valójában mindig többen ülnek az asztalnál.
A leválás nem azt jelenti, hogy eltávolodsz a családodtól
Ezt fontosnak érzem külön kimondani, mert a leválás szót könnyű félreérteni úgy, mintha egy felnőtt embernek kevésbé kellene szeretnie a szüleit, ritkábban kellene beszélnie velük, vagy tudatosan távolságot kellene tartania tőlük.
Lehet valaki nagyon szoros kapcsolatban a családjával úgy is, hogy közben képes saját döntéseket hozni, és az is belefér, hogy meghallgatja az anyja vagy az apja véleményét, majd végül máshogy választ.
Talán éppen ez az egyik legnehezebb része a felnőtt leválásnak: szeretni valakit úgy, hogy közben nem kell mindenben ugyanúgy gondolkodnunk, elfogadni a véleményét anélkül, hogy kötelező lenne aszerint élnünk, és elviselni azt is, hogy néha valaki, aki nagyon fontos nekünk, nem fog örülni annak, amit választunk.
Amikor kialakul két egymást erősítő szerep
Az éretlen függés ritkán csak egyetlen ember története, mert egy kapcsolatban a szerepek nagyon könnyen egymáshoz csiszolódnak. Az egyik fél nehezebben dönt, bizonytalanabb, szívesebben átad dolgokat, a másik pedig gyorsabb, határozottabb, szeret intézni, és ha azt látja, hogy valami nem halad, inkább megcsinálja maga.
Egy ideig ez akár kifejezetten jól is működhet, hiszen mindenki azt csinálja, ami neki könnyebb, aztán egyszer csak megszületnek azok a mondatok, amelyek rengeteg kapcsolatban ismerősek: „Ha én nem csinálom meg, nem lesz belőle semmi.” „Úgyis te tudod jobban.” „Mindent nekem kell észben tartanom.” „Akkor mondd meg, hogy mit akarsz, és megcsinálom.”
Ilyenkor a két működés szépen elkezdi megerősíteni egymást. Minél többet veszel át, annál kevesebb dolgot kell a másiknak önállóan megoldania, minél kevesebbet old meg, annál inkább érzed azt, hogy tényleg neked kell kézben tartani mindent, és végül mindketten kaptok bizonyítékot arra, amit addig is gondoltatok: te arra, hogy nélküled szétesnének a dolgok, ő pedig arra, hogy egyedül valóban nem boldogul.
Amikor már nem partnernek érzed magad
Ez a fajta szereposztás idővel megváltoztatja a kapcsolat minőségét, mert egy ponton már nem egyszerűen segítesz, hanem figyelsz, emlékeztetsz, ellenőrzöl, próbálsz motiválni, újra elmondod, hogy mit kellene csinálni, és közben egyre fáradtabb vagy attól, hogy folyton neked kell észben tartani mindent.
Nagyon nehéz hosszú távon úgy megélni a párkapcsolatot, hogy valamelyikőtök egyre inkább szülői szerepbe kerül, és ugyanilyen nehéz lehet a másik oldalon azt átélni, hogy valaki mindig gyorsabban dönt, jobban szervez, biztosabban látja a helyzeteket, ezért egy idő után már te magad sem vagy biztos benne, hogy valóban meg tudnád oldani nélküle.
Mi történik veled közben?
Talán már nem is tudod pontosan, mikor kezdtél el annyi mindent vinni, csak azt érzed, hogy elfáradtál, folyton figyelned kell valamire, és jó lenne egyszer úgy hazamenni, hogy nem neked kell kitalálni, mi legyen, vagy nem neked kell megint azt mérlegelni, hogyan lehetne úgy dönteni, hogy közben a párod családja se sértődjön meg.
Ilyenkor könnyű kizárólag a másikat figyelni, és azt kérdezgetni magadban, miért nem önállóbb, miért nem áll ki magáért, miért kérdez meg mindent, vagy miért nem tud nemet mondani a családjának.
Közben azért egy másik kérdés is érdekes lehet: Én mennyi mindent vettem át ebben a kapcsolatban, amit valójában nem nekem kellene vinnem? Ugyanis nemcsak az számít, hogy a másik miért adja át a felelősséget, hanem az is, hogy mi miért vesszük át újra és újra.
Mikor válik súlyosabbá?
Az éretlen függés és a leválási nehézség ebben a sorozatban Kapcsolati nehézség, mert nagyon különböző mértékben lehet jelen, és önmagában az, hogy valaki bizonytalanabb, több támogatást igényel, vagy erősen kötődik a családjához, még nem mond el mindent egy kapcsolatról.
Sokkal többet mond az, mi történik akkor, amikor ez már problémát okoz kettőtök között. Lehet róla beszélni? Képes a másik fokozatosan több felelősséget vállalni? Tud úgy dönteni, hogy közben nem mindenki ért vele egyet? Képes határt húzni a család felé, amikor a kettőtök közös ügyeiről van szó? És te képes vagy visszaadni neki olyan dolgokat, amelyeket eddig automatikusan átvettél?
Ha a leválási nehézséghez tartós kontroll, pénzügyi kiszolgáltatottság, rendszeres határátlépés vagy a párkapcsolat külső irányítása társul, akkor már más, súlyosabb témák is megjelennek.
Ha a párodban ismered fel
Nagyon könnyű abba belecsúszni, hogy még többet segíts, mert rövid távon valóban egyszerűbb megcsinálni helyette valamit, mint kivárni, amíg ő dönt, lép vagy vállalja a következményeket. Hosszabb távon viszont érdemes figyelni arra, hogy a segítséged mellett a másik képes-e önállóan megállni a saját lábán, vagy éppen egyre több mindenhez lesz szüksége rád.
Attól még lehetsz támogató társ, hogy nem oldasz meg mindent helyette, és néha azzal segítesz a legtöbbet, hogy visszaadod neki azt a döntést vagy felelősséget, amely valójában hozzá tartozik.
Ha közben saját magadra ismertél
Lehet, hogy neked nehéz dönteni, félsz attól, hogy rosszul választasz, vagy sokkal könnyebb akkor lépni, ha valaki előtte azt mondja, hogy igen, ez biztosan jó lesz, és az is lehet, hogy pontosan tudod, mit szeretnél, csak amikor a családod mást gondol, hirtelen már nem vagy benne olyan biztos.
A változtatáshoz sokszor már az is elég, ha észreveszed, hol adod át automatikusan a döntést, hol kérsz valójában engedélyt ahhoz, ami a saját életedről szól, vagy melyik az a helyzet, ahol már van saját véleményed, csak még nehéz képviselni. Az önállóság nem egy nagy döntéssel kezdődik, hanem sok kicsivel.
Tükör, és te?
Nézd meg egy pillanatra, hogyan oszlik meg nálatok a felelősség, ki dönt gyakrabban, ki szervez, ki tartja fejben a dolgokat, ki oldja meg a problémákat, és van-e olyan terület, ahol már szinte automatikusan egyikőtök viszi mindkettőtök helyett azt, ami valójában közös lenne.
Érdemes azt is megnézni, mi történik akkor, amikor a párod és a családod véleménye nem ugyanaz, mert sokszor itt látszik a legjobban, mennyire tudtatok valóban saját közös működést kialakítani.
Talán ennél a témánál ez az egyik legfontosabb kérdés: Két felnőtt emberként vagytok egymás mellett, vagy valamelyikőtöknek túl sokszor kell a másik helyett is vinnie a közös életet?
Ha szeretnél tovább jönni velem
Ez a Red Flag sorozat negyedik részletes témája. A teljes, húsz témából álló áttekintést itt találod:
Red flag a párkapcsolatban: 20 jel, amire érdemes figyelni
A következő részekben továbbra is azt nézzük meg, mi fér bele egy kapcsolat természetes nehézségeibe, mikor válik egy működés tartósan megterhelővé, és hol jelennek meg azok a jelek, amelyeket már komolyabban érdemes venni.
Ha közben azt érzed, hogy a saját kapcsolati történetedből is kezd összeállni valami, a Tükörkódban azzal is dolgozunk, hogyan alakulnak ki azok a szerepek, amelyeket aztán éveken keresztül viszünk egymás mellett, mit veszünk át a másiktól, mit adunk át neki, és hol veszítjük el közben észrevétlenül a saját mozgásterünket.
A nyitott Tükörkód Facebook-csoporthoz itt tudsz csatlakozni:
https://www.facebook.com/groups/967075781219276
A Facebook-oldalamon az új cikkeket és a kapcsolódó tartalmakat is megtalálod:
https://www.facebook.com/kineziologus.koczananita
Az egyéni munkáról és a további lehetőségekről itt olvashatsz:
https://www.kiegyensulyozva.hu/szolgaltatasok/
Szeretettel:
Anita
Mit jelent a kategória?
Kapcsolati nehézség: olyan működés vagy különbség, amely feszültséget okozhat két ember között, és hosszabb távon hatással lehet a kapcsolat minőségére.
Figyelmeztető jel: olyan visszatérő működés, amely komolyabban terhelheti a bizalmat, az egyenrangúságot vagy a kapcsolat biztonságát.
Red flag: olyan viselkedés vagy mintázat, amelyet érdemes komolyan venni, mert érintheti a másik ember szabadságát, határait, önbecsülését vagy döntési lehetőségeit.
STOP / biztonsági jelzés: olyan helyzet, ahol fenyegetés, kényszerítés, súlyos megfélemlítés, fizikai vagy szexuális erőszak, illetve más közvetlen biztonsági kockázat jelenik meg.
Szakmai háttér és fontos megjegyzés
A téma szakmai hátterében az autonómiával, függéssel, kötődési szükségletekkel és önálló döntéshozással foglalkozó szakirodalom áll.
A közelség, a segítségkérés és az egymásra támaszkodás önmagában nem az önállóság hiánya, hiszen közeli kapcsolatainkban teljesen természetes, hogy időnként szükségünk van egymásra. A nehézség inkább akkor jelenik meg, amikor valaki tartósan nem meri vagy nem tudja használni a saját döntési képességét, egyre több felelősséget ad át másnak, vagy a párkapcsolat közös döntéseit rendszeresen külső szereplők határozzák meg.
Az Éretlen függés, leválási nehézség ebben a sorozatban Kapcsolati nehézség kategóriába került. A megnevezés a Tükörkód saját ismeretterjesztő rendszerének része, nem diagnózis.