Mi inspirált arra, hogy létrehozzam a Pánikszelídítő mentorprogramot és a csoportfoglalkozást?
A Pánikszelídítő program létrehozásához a saját életemből merítettem az inspirációt. Másfél évtizeddel ezelőtt több életterületet érintő, mély válságot éltem át. Akkoriban derült ki, hogy azt a lakáshitelt, aminek a kezességét 20 évesen írtam alá, nem fizették. Arra most nem szeretnék kitérni, hogy miért írtam alá és magára az egész ügy szövevényességére sem, a lényeg az, hogy több milliót kellett végül kifizetnem (az utolsó két milliót már várandósan). A folyamatos stressz kikezdte az egészségem, az orvosok egyöntetű véleménye szerint ki kellett volna venni a méhemet, úgy, hogy akkoriban még nem volt gyermekem. Párkapcsolati problémák, munkahelyi krízisek tarkították az egyébként is elég nehéz helyzetet.
Milyen érzéseket, tüneteket tapasztaltam?
Eltartott néhány évig, mire kikecmeregtem a válságból, szó szerint a túlélésért küzdöttem. Eleinte a kétségbeesés, a kilátástalanság, majd a szorongás, düh és a feszültség volt gyakran látott vendég nálam. Volt, hogy jóga órán alig bírtam visszatartani a könnyeimet, reggelente rendszerint fájó állkapoccsal ébredtem, annyira összeszorítottam a fogaimat alvás közben. Feszült a vállam, nyakam, fájt a hátam. De mind közül a legrosszabb a mióma volt, ami ráadásul nagyon rossz helyen jelent meg.
Mi segített?
Egy dologban voltam biztos, abban, hogy nem fogom feladni. Minden elkövettem, hogy túl tudjam élni a hétköznapokat. Edzés, jóga, pszichológus, kineziológus, önsegítő könyvek, mindent kipróbáltam, ami enyhülést hozhatott. Végig egy gondolat vezérelt: mit kell nekem ebből megtanulnom? Hogy tudok ebből kijönni? Küzdöttem, mint malac a jégen. Egy szép nap aztán befejeztem a küzdést. Emlékszem a pillanatra, amikor úgy döntöttem, elfogadom a helyzetet és kifizetem a pénzt. Szó szerint beletörtem a helyzetbe.
És itt indultak meg a változások. A pénzt ugyan ki kellett fizetnem, de megmaradt a méhem. Nem volt kevés a tanulópénz, de megérte. Rengeteget tanultam magamról, emberségről, barátságról, lelki erőről. Elvesztettem a naivitásom, viszont cserében megismertem a saját erőmet, dörzsölt lettem, határozott és kitartó. Ez a krízis volt az, ami aztán elindított a segítői pályámon. Úgy kezdtem el a 3 éves kineziológus képzést, hogy fogalmam sem volt róla, miből fogom a tandíjat kifizetni. Ahogy most élek akkoriban nem volt elképzelhető opció, csak menekültem előre, de nem tudtam, hogy hova tartok. Aztán végül kisütött a nap, mára egy tüneményes kislány anyukája vagyok, boldog párkapcsolatom van és imádom a hivatásomat.
Miért tartom fontosnak, hogy mindezt elmondjam Neked?
Egyrészt azért, hogy tudd, mindig van kiút, még akkor is, amikor nem látod. Örökké nem eshet és igen, egyszer minden rossz elmúlik, de tenni kell érte. Van, hogy valamin változtatni kell, és van, hogy “csak” ki kell tartani, amíg eláll a zivatar. Persze nem árt, ha van nálad ernyő, ha ismersz olyan technikákat, amikkel tudod csökkenteni a feszültséged.
Másrészt azért, mert ettől hiteles amit csinálok. Tudom milyen az, amikor az ember mélyen van, de azt is tudom, hogyan lehet ebből kijönni. Számos általam kipróbált, letesztelt, működő technikát tanulhatsz mind a mentorprogram, mind a csoportfoglalkozás keretében, ha úgy döntesz, hogy velem tartasz.
Ha érdekel valamelyik program, további információkért csatlakozz a nyitott Facebook csoportomhoz:
https://www.facebook.com/groups/3829285537397368
Vagy kövesd a Facebook oldalamat:
https://www.facebook.com/kineziologus.koczananita
További szolgáltatásaimról itt tájékozódhatsz.
Keress bátran személyesen! Mert nem vagy egyedül…
Szeretettel: Anita
.
