Az énközpontúság gyakran kerül elő red flagként a párkapcsolatokban, pedig önmagában még kevés ahhoz, hogy egy embert vagy egy egész kapcsolatot minősítsünk vele. Sokkal érdekesebb az, hogyan jelenik meg kettőtök között és mi történik akkor, amikor a te érzéseid, szükségleteid vagy terveid kerülnek előtérbe.
Kategória: Kapcsolati nehézség
Mindannyian tudunk énközpontúan viselkedni. Elfáradunk, beszűkülünk, tele vagyunk a saját problémáinkkal, és egyszerűen kevesebb figyelem marad arra, hogy mi történik a másik emberrel. Ettől még működhet jól egy kapcsolat, mert idővel visszaáll az egyensúly, és újra észrevesszük egymást.
A nehézség ott kezdődik, amikor ez az egyensúly tartósan felborul. Amikor a beszélgetések valahogy mindig ugyanoda jutnak vissza, a döntések rendre ugyanannak az embernek kedveznek, az egyik fél érzései nagyobb súlyt kapnak, az ő problémái sürgősebbek, az ő ideje értékesebb, az ő szükségletei természetes módon kerülnek előtérbe. Ez működés a másik fél számára egy idő után nagyon fárasztóvá válhat.
Amikor észrevétlenül minden róla szól
Mesélsz valamiről, ami veled történt, és néhány perc múlva már az ő történetét hallgatod. Elmondod, hogy valami rosszul esett, a beszélgetés végére pedig azon kapod magad, hogy te vigasztalod őt azért, mert kellemetlen volt számára hallani, amit mondtál. Szeretnél valamit másképp, ő hosszasan elmagyarázza, miért lenne jobb mégis úgy, ahogy neki megfelel, és mire véget ér a beszélgetés, már te is azon gondolkodsz, vajon tényleg túl sokat kértél-e.
Egy eset külön nem jelent problémát, amikor viszont újra és újra ugyanaz történik, már kirajzolódik valami.
A kérdés ilyenkor az, mennyi hely jut neked ebben a kapcsolatban. Nemcsak arra gondolok, hogy közösen döntötök-e arról, hova mentek nyaralni vagy mit csináltok hétvégén. Arra is, hogy van-e valódi helye annak, amit te érzel, amit gondolsz, amire vágysz, amitől félsz, és annak is, amikor egyszerűen valami mást szeretnél.
Két ember valósága egyszerre lehet igaz
Egy jól működő kapcsolat egyik alapja, hogy két önálló ember él benne, két külön történettel, érzékenységgel, vággyal, szokással és nézőponttal. Ugyanaz a helyzet egészen mást jelenthet neked és a párodnak, és ettől egyikőtök megélése sem válik kevésbé érvényessé.
Az énközpontúság akkor válik igazán problémává, amikor ez a két valóság összeütközik. Amíg mindenki ugyanazt szeretné, könnyű rugalmasnak, figyelmesnek és elfogadónak lenni. Sokkal többet mutat az, ami akkor történik akkor, ha te mást akarsz, mást gondolsz, másképp érzel, vagy egyszerűen azt mondod: nekem ez így nem jó.
Ilyenkor kiderül, hogy a másik valóban kíváncsi-e rád, képes-e meghallani azt is, ami számára kényelmetlen, tud-e engedni, és el tudja-e fogadni, hogy a te szükségleted akkor is létezik, ha az övével éppen ütközik.
Ha a kapcsolat végén szinte mindig neked kell megértened, alkalmazkodnod, belátnod és engedned, az már többet jelent annál, hogy a párod „kicsit önző”.
Amikor megjelenik a jogosultságérzés
Az énközpontúság akkor válik különösen nehézzé, amikor természetessé válik az az elképzelés, hogy az egyik ember igényeinek elsőbbség jár. Nem feltétlenül hangzik el az a mondat, hogy „nekem ez jár”, mégis valahogy ez lesz a kapcsolat alapja.
Te intézed, mert neked jobban megy. Te engedsz, mert ő nehezebben viseli a konfliktust. Te mondasz le valamiről, mert számára fontosabb. Te figyelsz arra, milyen napja volt, miközben a te napodról alig esik szó.
Ezek mind lehetnek szeretetteljes gesztusok, ha oda-vissza működnek, a gond akkor kezdődik, amikor ez már szereppé válik. Az egyik ember kapja a figyelmet, a megértést, az alkalmazkodást és a gondoskodást, a másik pedig egyre inkább abban lesz jó, hogy mindezt biztosítsa.
Ilyenkor már nem az a legfontosabb kérdés, hogy a partnered énközpontú-e. Sokkal fontosabb az, hogy a kettőtök kapcsolatában mennyi kölcsönösség maradt.
Az énközpontúság nem egyenlő a nárcizmussal
Ma nagyon gyorsan eljutunk egy-egy viselkedéstől a „nárcisztikus” címkéig. Valaki sokat beszél magáról, nehezen viseli a kritikát, szereti, ha rá figyelnek, kevésbé érzékeny mások szükségleteire, és máris késznek tűnik a diagnózis.
Ezt azért érdemes óvatosan kezelni. Egy ember viselkedéséből, néhány párkapcsolati helyzetből, nem lehet személyiségzavart megállapítani, és erre egy párkapcsolati blog nem is hivatott.
Ha neked tartósan kevés hely marad egy kapcsolatban, attól a problémád még valós, hogy a másikra nem teszünk klinikai címkét. A kapcsolat szempontjából sokkal többet ér annak megfigyelése, hogy meghallgat-e, figyelembe vesz-e, tud-e engedni, vállalja-e a saját részét, és hogyan reagál akkor, amikor te nemet mondasz vagy valami mást szeretnél.
Mikor érdemes komolyabban venni?
Az énközpontúság ebben a sorozatban Kapcsolati nehézség kategóriába került, mert rengeteg olyan formája van, amelyen két ember képes együtt dolgozni, különösen akkor, ha van belátás, kíváncsiság és valódi szándék a változásra.
A kép akkor válik súlyosabbá, amikor az énközpontúság mellé rendszeresen társul a másik szükségleteinek semmibevétele, erős jogosultságérzés, lenézés, megalázás, határátlépés, dominancia, kontroll vagy a felelősség következetes áthárítása.
Ilyenkor már a kapcsolat egyenrangúsága kezd sérülni, ezért különösen fontos figyelni arra, hogyan reagál a másik, amikor ezt szóvá teszed. Lehet valaki ügyetlen, önző vagy figyelmetlen úgy is, hogy közben képes meghallani, ha fájdalmat okozott, képes korrigálni, és idővel valóban változtat a viselkedésén.
Egészen más történet az, amikor minden visszajelzés támadásnak számít, minden határhúzás sértésként jelenik meg, és végül újra neked kell bocsánatot kérned azért, mert egyáltalán szóltál.
Mi történik veled mellette?
Ezt legalább annyira érdemes figyelni, mint azt, hogyan viselkedik ő. Egy tartósan énközpontú partner mellett könnyű hozzászokni az alkalmazkodáshoz. Először csak egy-egy helyzetben mondod azt, hogy „mindegy, legyen úgy, ahogy ő szeretné”. Később már automatikusan végiggondolod, vajon hogyan fog reagálni, mielőtt kimondod, te mit szeretnél. Egy idő után pedig lehet, hogy már te magad sem tudod olyan könnyen megfogalmazni, mi lenne jó neked, mert sokkal gyorsabban érzékeled a másik igényeit, mint a sajátodat, mert sok mindent lenyelsz, sok mindent megmagyarázol, és egyre kevesebbszer kérdezed meg magadtól: én mit szeretnék?
Ha a párodban ismered fel
Ne egyetlen rossz napot vagy egyetlen bántó mondatot nézz. Nézd a mintázatot.
Mi történik akkor, amikor elmondod, hogy valamire szükséged lenne? Meghallgatja, vagy rögtön megmagyarázza, miért nincs igazad? Képes kíváncsi maradni akkor is, ha kényelmetlen számára, amit mondasz? Tud kompromisszumot kötni, és megjelenik-e a változás később a viselkedésében is?
Sokszor az is rengeteget elárul, amikor először kezdesz világosabban fogalmazni. Az alkalmazkodó működés mellett ugyanis a másik könnyen hozzászokik ahhoz, hogy kevés ellenállással találkozik. Amikor megjelenik egy határ, rögtön láthatóbb lesz, hogyan viszonyul ahhoz, hogy neked is vannak saját szempontjaid.
Ha közben saját magadra ismertél
Érdemes megfigyelni, mennyire vagy jelen akkor, amikor a párod beszél, mennyire tudsz kíváncsi lenni arra, amit ő él át, és mennyire könnyű számodra elfogadni, ha valamiben másképp gondolkodik.Figyeld meg azt is, hogyan reagálsz, amikor nemet mond, lassítana, más programot szeretne, több időt szeretne magának, vagy egyszerűen jelzi, hogy valamivel megbántottad.
A saját működésünkre ránézni néha kényelmetlen, közben pontosan innen indulhat valódi változás. Nem az a kérdés, mennyire vagy „jó” vagy „rossz” partner. Sokkal izgalmasabb azt látni, mennyi teret foglalsz el egy kapcsolatban, és mennyit hagysz a másiknak.
Tükör, és te?
Ha egy énközpontú ember mellett élsz, könnyen minden figyelmed rá kerül. Miért ilyen? Miért nem veszi észre? Miért kell mindent százszor elmondani? Miért nem érzi magától?
A Tükörkódban ilyenkor mindig megnézzük azt is, mi történik a másik oldalon.
Mióta alkalmazkodsz ehhez? Mennyire könnyű számodra kimondani, hogy valamiben mást szeretnél? Mi történik benned, amikor ő csalódott, dühös vagy sértett lesz attól, hogy határt húzol? Ismerős-e neked más kapcsolatokból is az a szerep, ahol a másik embernek sok figyelem jut, neked pedig egyre kevesebb?
Ezek a kérdések sokszor messzebbre visznek, mint az, hogy pontosan milyen címkét tudunk rátenni a másikra.
Ha szeretnél tovább jönni velem
Ez a Red Flag sorozat első részletes témája. A teljes, húsz témából álló áttekintést itt találod:
Red flag a párkapcsolatban: 20 jel, amire érdemes figyelni
A következő részekben sorra vesszük azokat a működéseket, amelyek lehetnek egyszerű kapcsolati nehézségek, komolyabb figyelmeztető jelek vagy valódi red flagek, és minden témánál azt nézzük meg, hogyan változik a jelentése attól függően, milyen gyakran jelenik meg, mi társul hozzá, és milyen hatással van rád.
Ha közben azt érzed, hogy a saját kapcsolati történetedben is kezd összeállni valami, a Tükörkódban ezekkel az ismétlődő párválasztási és kapcsolati mintákkal dolgozunk.
A nyitott Tükörkód Facebook-csoporthoz itt tudsz csatlakozni:
https://www.facebook.com/groups/967075781219276
A Facebook-oldalamon az új cikkeket és a kapcsolódó tartalmakat is megtalálod:
https://www.facebook.com/kineziologus.koczananita
Az egyéni munkáról és a további lehetőségekről itt olvashatsz:
https://www.kiegyensulyozva.hu/szolgaltatasok/
Szeretettel:
Anita
Mit jelent a kategória?
Kapcsolati nehézség: olyan működés vagy különbség, amely feszültséget okozhat két ember között, és hosszabb távon hatással lehet a kapcsolat minőségére.
Figyelmeztető jel: olyan visszatérő működés, amely komolyabban terhelheti a bizalmat, az egyenrangúságot vagy a kapcsolat biztonságát.
Red flag: olyan viselkedés vagy mintázat, amelyet érdemes komolyan venni, mert érintheti a másik ember szabadságát, határait, önbecsülését vagy döntési lehetőségeit.
STOP / biztonsági jelzés: olyan helyzet, ahol fenyegetés, kényszerítés, súlyos megfélemlítés, fizikai vagy szexuális erőszak, illetve más közvetlen biztonsági kockázat jelenik meg.
Szakmai háttér és fontos megjegyzés
Az énközpontúság témájának szakmai hátteréhez a párkapcsolati kölcsönösséggel, egyenrangúsággal, partneri válaszkészséggel, szükségletekkel és felelősségmegosztással foglalkozó kapcsolattudományi szakirodalmat, valamint Young és Klosko feljogosítottság-grandiozitás témájú munkáját használtam.
Young és Klosko leírásában a feljogosítottsághoz kapcsolódhat önközpontúság, dominancia, mások igényeinek figyelmen kívül hagyása és partneri egyenlőtlenség. A változás irányában a kölcsönösség, az egyenrangúság, az empátia, mások határainak tisztelete és a kölcsönös felelősség jelenik meg.
Az énközpontúság ebben a sorozatban Kapcsolati nehézség kategóriába került. Ez a besorolás a Tükörkód saját ismeretterjesztő rendszere. Egy konkrét viselkedés értelmezésénél mindig számít annak gyakorisága, intenzitása, a hozzá társuló egyéb működések és az, milyen hatással van a kapcsolat egészére.