Énekli az Apostol a ‘80-as évek slágerében, aminek a mondanivalója ma is aktuális sokunk számára. Majd következik a dal folytatása:
„Nézzetek meg jobban,
Mi van furcsa rajtam,
Mondjátok meg, mi baj van velem!”
Igen, mi is a baj velünk?
Igazából semmi. Vagyis semmi olyan, ami a mi hibánk lenne. Mindannyian kis királylánynak, királyfinak születünk, aztán történnek velünk ilyen-olyan események gyermekkorunkban, fiatal felnőttkorunkban és ezek által valamilyenné válunk. A szerencsésebbek kiegyensúlyozott családi háttérrel, kedvező mintákkal rendelkeznek, és fiatalkoruk szerelmeit sem árnyékolja be nagy csalódás. Mindannyian kaphatunk pofonokat, de ha rendszeresen pórul járunk, akkor ehhez a szerencsének csak annyi köze van, hogy hova születtünk, milyen mintákat láttunk, milyen ingerek értek minket fogékony korunkban. Persze mindig van ellenpélda, de összességében elmondható, hogy a gyermekkorunkban, ifjúkorunkban minket ért élmények meghatározzák, hogy milyen típusú emberekhez vonzódunk.
Milyen lehetséges választásokat hozhatunk meg a mintáink alapján?
-
- Követhetjük anyánk mintáját, vonzódhatunk olyan típusú emberekhez, mint amit apánk képvisel.
-
- Követhetjük apánk mintáját, vonzódhatunk olyan típusú emberekhez, mint amit anyánk képvisel.
-
- Egyik mintát sem követjük, áteshetünk a ló túloldalára, és kompenzálhatunk pl. oly módon, hogy lezárunk, senkit nem engedünk a közelünkbe, csak még véletlenül se sérülhessünk soha többé!
-
- Volt a környezetünkben valaki, akire felnéztünk, aki a szülők mellett meghatározóvá vált, és az ő mintáját követjük.
Ezek szerint a szüleink, volt szerelmeink felelőssége, hogy boldogtalanok vagyunk?
Igen is, meg nem is. Az, hogy ha a szüleink vagy valaki más rosszul bánt velünk, igen, az az ő saruk. De felnőttünk és mostantól miénk a felelősség, hogy mihez kezdünk a kialakult helyzettel. Hibáztathatunk másokat, mutogathatunk visszafelé, de ezzel nem érünk el mást, mint hogy bebetonozzuk a boldogtalanságunkat. Valamiért a szüleink is olyanok voltak, amilyenek, talán még többet is adtak nekünk, mint amit ők kaptak. Persze elfájni, elharagudni kell a történteket, mert hiszen nem járja, hogy egy gyerek nem kapja meg azt a törődést, szeretetet, ami minden gyermeket alanyi jogon megillet. Haragudni, sírni, fájni kell a megbocsátáshoz, továbblépéshez. Minél hamarabb megbarátkozunk a gondolattal, hogy az élet nem mindig igazságos (legalábbis rövid távon), annál hamarabb tudunk elkezdeni foglalkozni magunkkal.
A rossz minták olyanok mint egy átok, amit nem lehet kivédeni?
Szó sincs róla! Sőt, a társ személyisége már a kapcsolat elején megmutatkozik, csak épp ez a bibi, ez a vonzó! Vannak ugyan jelek, de rendszerint figyelmen kívül hagyjuk őket, vagy azt hisszük, majd megváltozik (nem változik, hacsak magától másképp nem dönt). Ha nincs rendben a családi hátterünk és még nem dolgoztuk meg magunkat, akkor villanjon fel a piros lámpa a nagyon erős fizikai vonzalmak, a “karmikusnak”, az “annyira szép, hogy igaz sem lehet”- nek érzett szerelmeknél. Ha valami annyira szép, hogy szinte igaz sem lehet, az jó eséllyel nem is az. Persze mindig vannak kivételek, amik arra jók, hogy erősítsék a szabályt. 🙂
Akkor többé már nem is hallgathatunk a szívünkre, csak az eszünkre?
Ha jól akarunk dönteni, akkor mindkettőre hallgatunk. Az a jó döntés, az a jó választás, amikor az eszünk és a szívünk is ugyanazt mondja. Nem igaz, hogy a szerelem mindent legyőz. Ha rosszul választunk és hagyjuk, akkor a szerelem legyőz. Jobb esetben összetörik a szívünk (ismét), rosszabb esetben benne maradhatunk az örök harmadik szerepében, vagy bántalmazó kapcsolatban, vagy akár családot is alapíthatunk a nem megfelelő emberrel és továbbadhatjuk a rossz családi mintáinkat. Hiszen történhet egy emberrel annál rosszabb is, hogy nem jön el az igazi, mégpedig az, hogy a nem igazi jön el.
Mit tehetünk azért, hogy elérjük a vágyunkat, a jól működő párkapcsolatot?
Ha látjuk, hogy mit működtetünk, akkor változtatni is tudunk. Meg kell értenünk, mi történt velünk, fel kell dolgoznunk a múltat, hogy tiszta lappal kezdhessünk bele egy boldog párkapcsolatba. Ha szeretnél ehhez segítséget kérni ITT találsz infókat ahhoz, hogy hogyan és milyen segítőt érdemes választanod!
A fent leírtakhoz hozzá tartozik, hogy első kézből ismerem ezt a problémakört, vagyis pontosan tudom mit érzel. Sokat dolgoztam magamon, mire elértem oda, ahol most tartok. 37 évesen találtam meg a párom, 40 évesen lettem anyuka. Neked nem kell eddig várnod. Kezdj el dolgozni magadon még ma!
Nem vagy egyedül…
